Surranó, zokni

A másik kedvencem – és tényleg szerettem, még civilbe is hordtam – közkeletű nevén surranó volt. Ennek is volt valamilyen száma, de én a számokkal mindig haragba voltam. Nem kis büszkeség töltött el, hogy a saját születési dátumomat meg tudtam jegyezni, a többi akadálytalanul suhant át az agyamon. Egyenesen imádtam a történelmet, főleg a görög – Újra Totyi anyuka okán. És most már teljes nevével tisztelem meg: Takács Józsefné. Többek között a kolesz igazgatója és a mi feledhetetlen Homérosz mesélőnk. - és a római idők érdekeltek, de a modernkorhoz is vonzódtam, de évszámok tudása nélkül csak középszer lehettem. Irigykedtem Kabosra a számok miatt, de egyszerűen megbarátkoztam a tudattal, hogy én a számokkal nem fogok egybekelni. Akik megpróbáltak cikizni miatta, azokat leszereltem a „De a születési dátumomat tudom!” konzervszöveggel. Az átlagos méretű lábú „kopasz” biztos lehetett, hogy agyonhasznált lábbelit kap. Az ettől eltérőknek volt esélye új, vagy alig használtra is. De ebben az esetben a újra törekvő egyáltalán nem járt jól, sőt büntetésként élhette meg piperköcködését. Az új surci kedvenc elfoglaltsága volt az gazdájának a sanyargatása, lábilag. A kényelmesnek hitt bakancs napi 10 órai használat után meglehetősen terhes tud lenni. Csak a teljesen lábra formálódott lábbelivel lehetett megúszni a tortúrát víz-, rosszabb esetben vérhólyag nélkül. Gyilkos holmi volt, ha tudatlan „kopasz” húzta a lábára. Az „öregkatona” nyugodtan hordhatott vadi új surcit, mert nekik már nem kellett egész nap ebben lenni. Gyakran láttuk, hogy ebéd után tornacipőben, vagy már nyáron strandpapucsba mentek le a gk.telephelyre – ez a gépkocsi rövidítése, pedig a becsületes neve gépjármű telephely, de tudjátok „Ésszerűtlen célszerűtlen…. Ezt „kopasz” nem tehette meg. Tehát szó szerint be kellett törni a lábra veszélyes surranót. Nekem volt egy jól bevált, alaposan kimunkált technikám az új surci megregulázására. Ezt úgy szívleljétek meg, hogy egy hólyag nélkül úsztam meg a katonaságot!. Új lábbelit pénteken kell vételezni! Lényeges mert ekkor már közeledik a hétvége, ami általában nem volt annyira zűrös. Ezzel egyidejűleg szert kellett tenni „fókaolajra”, még véletlenül sem „fókazsírra”! Péntek délután „csicsogósra” kell átitatni a surcit, hogy puha legyen mint a kedvesed ajka és kihasználni minden pillanatot, hogy a lábadon legyen. Szombat, majd vasárnap is meg kell ismételni az „átitatást” és a hordást, de időnként, ahogy a helyzet megkívánja le kell venni, mintegy pihentetni a lábat, nehogy kikezdje azt. És hétfőre már egy elég kellemesen hordható csinos surranó boldog tulajdonosa lehetünk. Az átitatási műveletet egy hétig érdemes folytatni a biztos siker érdekében. Hátulütője a dolognak, hogy eszméletlenül sok barnára színeződött zoknink lesz – sok zokni kétszer három párat jelent, három télit, három nyárit. Ez kellemetlen, de mi ez egy vérhólyaghoz képest. Mert nehogy azt higgye a nyájas olvasó, hogy egy icinyke-picinyke, mikroszkóppal is alig érzékelhető hólyagocska miatt konzíliumot hívnak össze a Honvéd Kórházban! „Se a lábai száma, se a hosszuk nem változott, miért reklamál katona?!” Ez volt a legegyüttérzőbb buksi simogatás. A többinél esetleg a torzszülött és a feslett erkölcsű rokonság felsorolása is szóba jöhetett. Természetesen a zoknikérdésre is van megoldásom, de fel kell készülni egy hét folyamatos zokni mosásra. Lehetőleg egy zoknival átvészelni a műveletet. Ez szinte lehetetlen, mert van olyan, hogy napjában többször is kell cserélni. A másik, ha két zoknit veszünk fel, és következetesen egyet használunk kívülre. Így lesz egy emberi fogyasztásra alkalmatlan zoknink – amit, ha elég ügyesek vagyunk lyukasság, vagy teljes használhatatlanság címén rátukmálhatjuk a század szolgálatvezetőjére, népszerűen gatyaszámlálójára - , de öt pár szinte kifogástalant nyerünk. Sajnos lehet bármilyen kényelmes is, egésznap fárasztó, de ezzel nincs mit tenni. Szájat összeszorítani, nyafogást meghagyni az elkényeztetett kislányoknak. Eskü után már nem tűnik olyan nehéznek. Futni, kötelet mászni még érezni a súlyát, de az átlag kiképzés már nem tortúra benne. A fókaolajos impregnálásnak kellemes velejárója a tökéletes víztaszító képesség. A víz öt méteres körzetben elkerüli az immár vicsorgó, de jól beidomított fenevadat, de a fényesítés sem lesz túl bonyolult művelet. Egy agyonhasznált cipőkefével mindenféle varázsszer nélkül tükörfényessé tehető. A bevarrott nyelv jótékony hatását pocsolyán való átkelés alkalmával érzékeljük és foglaljuk imába. Évekkel később, akkor még csak két fiúgyermek boldog apukájaként, kedvenc elfoglaltságunk volt Eger környékén a Bükkbe túrázni. A túrafelszerelésem állandó tagja volt a málhazsák, ékköve pedig a tartalékos csomagból kölcsönvett surranó. A bokát igen jól fogó és szinte elnyűhetetlen surci aranyat ért. A kora tavaszi hóolvadásból keletkező picinyke, néha nagyobbacska vízerek akadályokat képeztek a tornacipős lurkóknak és a kislányosan csinos páromnak. De a bevarrott nyelvű bakanccsal felvértezett HŐS – a házasélet nyugalmától eltelve, immár 53 kilósra felhizlalva- nem ismerve akadályokat, ölébe hitvesével, karácsonyfadíszként rajtacsüngő gyerekhaddal, félelmet nem ismerve, átkelt a rettenetes morajjal alázúduló áron. De a jutalom sem maradt el, a még akkor is édes hitvesi csók, és a „Még egyszer apa!” –t büszkén a mellemre tűzhettem. Aki most elégedetten hátradőlve a világkörüli túráját kezdik tervezgetni, jobb ha fékbetétet cserél fantáziáján, mert zokniról még alig esett szó! Seregben talán a leghaszontalanabb jószág a nyári zokninak csúfolt rongydarab volt – és most kimondottan a gyakorlóról beszélek, mert a kimenő zokni egy leütést sem érdemel. Ez a mocskos féreg a felhúzást követő 10. másodpercben már a szerencsétlen katona talpa alatt lapul és készül, hogy vitustáncot járva kicselezze az utána matató ujjakat. Egy boldog vízhólyag nem túl boldog tulajdonosa lehet az aki arra vetemedik, hogy a saját lábára kényszeríti. E zokni szára akkor látott gumit, ha egy óvszerrel összezárták. Annyi tartása sincs mint egy mai politikusnak. Semmilyen eszköz bevetése nem kifogásolható, hogy a katona szert tehessen ezen ruhadaraboktól való megszabadulásától, cseréjétől. Ide értve a szolgálatvezető itallal való megvesztegetését sem! Népszerű nevén leitatás. 6 pár téli zokni egyenes út a győzelemhez! Ha sikerült elkerülni ezt vészt, már csak a lábrácsnak becézett talpbetétről valamit. A teljesen haszontalannak hitt szerkezet a katona barátja! Ennek használatával elérhetjük, hogy ha nem húzzuk szorosra a fűzőt, a lábat szó szerint körbejárhatja a levegő és élvezhetjük ennek minden áldását, nem izzad a láb, nem lesz büdös az. És most nekem szegezhetitek a kérdést, hogy miért rugóztam ennyit a lábon, illetve a lábbelin. Napóleoni, vagy éppen Nagy-Sándori babérokra törve kifejteném hadvezetési álláspontomat. Képes vagyok bármilyen hadsereget megverni, ha előtte én láthatom el bakkaccsal! Nagyképű kijelentés? Na nézzük! Hadsereg háborút még úgy nem nyert, hogy a katonák egy lépést sem tettek ellenséges földön. Ha a katonának minden lépés kínszenvedés, nem lát, nem hall, nem érzékel semmit maga körül. Csak arra vár, hogy megszabaduljon a kíntól. Erre mondják, a hadrafoghatóság nulla! Ígérhetnek neki, kaját, piát, nőt, kitüntetést, csak azon jár az esze hogy enyhüljön a fájdalom. A fej elveszti uralmát a test fölött, a láb fog diktálni! A láb amely a teherhordó, amely eljutatja a katonát A-ból, B-be! A honvédség talán egyetlen jó beruházása a surci-vásárlás volt. Persze ezzel nem lehet háborút nyerni, de veszíteni biztosan. Jókat derültem a sí felcsatolására alkalmas surranókon. Mindenki által ismert titok volt, hogy a „főcsapás” iránya Ausztrián keresztül Észak-Olaszország, illetve addig ameddig – ebből realitás az ameddig volt! Ameddig egy völgyzáró-gát felrobbantásával vissza nem mosnak, mondjuk a Parlamentig – a szerencsésebbeket már Győrnél kihalászhatják, hogy kellő végtisztességben részesíthessék őket - tankostól, sátrastól, bakástól. A Makóról besorozott katona teli tüdővel szívja magába hűs alpesi levegőt, - akinek egy lócitrom már egy tájékozódási pont a csodásan sík alföldön- készül felcsatolni a síléceit és az elméletben kiválóan begyakorolt mozdulatokkal készül aláereszkedni a 4000 méteres hegyoldalon. Ő aki már a stokira állva is légszomjjal küszködik, ő fogja térdre kényszeríteni a gaz ellent. Ez egy olyan csoda szép álom, hogy ilyet csak egy ártatlan, mosolygósszemű, pufók kisded tud álmodni, pedig ez kellő távolságból nézve, komoly gondolkodású, életerős, még férfiélet zenijén innen lévő férfiak lázálma volt.