2014. július 2., szerda

Tisztesek



Minden nap egyre jobban megismertük egymást, egyre jobban csiszolódott össze a húsz fős szakasz. A kényszerű összezártság segített átlendülni a kezdeti buktatókon. Többen voltunk akik párosával jöttünk ugyanonnan, ez az első néhány napban némi elkülönülést, klikkesedést kezdett mutatni , de ez hamar elmúlt. Mindenki mindenkivel, mint egy rendes, tisztességes grouppen sexben. A fiatalos kíváncsiság lebontott minden falat köztünk. És nem mellesleg a közös „ellenség” elleni harc is ebben az irányban terelt minket. Mert ellen az volt bőven! Zeus-al, az Olympusi magasságokban lakozó zászlóaljparancsnok és az ő helyettesei igazából minket nem nagyon zavartak. Oda egyszerű földi „kopasz” még a tekintetét sem nagyon merte emelni, de ők is csak, nem kis megvetéssel pillantottak le ránk, ha teljesen véletlenül összetalálkoztunk. Az igazi ellenség a századnál ütött tanyát – Ej, na! Harcálláspontot! Micsoda civil csökevény! Nem a századparancsnok, és nem is a szakaszparancsnok, hanem a többi! A krumplivirágokkal feldíszített századik senkik. A sereg humánerőforrás-politikája minden más cégtől eltért, bár mutatott némi hasonlóságot. Itt alkalmazták legszem­beszökőbben a TAHÓ-métert! Ez a műszer több paraméterrel kalkulált csillagosztáskor. Az első, és talán a legfontosabb az IQ – intelligencia hányados- mérőszám. Ha ez azonos volt, vagy erősen megközelítette a katona lábméretét nagy eséllyel indulhatott a csillaghullás rögös útjain. Tehát a lábméret is kiemelkedően fontos paraméter volt. A testi adottságok közül a magasság, egész pontosan az alacsonyság volt még nagyon lényeges. Nem hátrány az égimeszelő alkat sem, de ehhez ½-ed cipőméretnyi IQ szükségeltetett. Az ideális tisztes –mert most róluk van szó- ezen kedvező tulajdonságok mellett még rendelkezett sipító, ámde dobhártyaszaggató hanggal, és erős túlmozgásosság jellemzi, ha még jártasságot tud felmutatni némi trágárkodásban is, és kellőképpen aljas is tudott lenni, kihúzhatta mind a 150 centijét az aktuális előléptetésen. De nem lényegtelen a tisztesek elosztása sem. Minden körletnek tartalmaznia kell két-három darabot – Úgy-úgy darabot, mint kandalló előtt sorakozó, tévesen fahasáboknak hívott tuskók. Nálunk az iskola-jelleg miatt az elosztás igen egyeletlen képet mutatott. A század kisegítő, gépkezelő szakaszában tömörültek ezek az IQ-betyárok. Ezeknek a jellemhibás lényeknek is meg lehet érteni az ocsmány lelkivilágát. Igazán frusztráló lehet, leendő tisztekkel emberként viselkedni. Mielőtt még valaki reklamálna – apropó, milyen gyümölcs a rekla málna?- igenis voltak rendes, tisztességes tisztesek is!
A jellemtorzulás legszomorúbb példáját szintén a seregbe lehetett megtapasztalni. Ez a leszerelés előtt két hónapig kifogástalan katonatárs, akit akár barátnak elfogadnál, valami kiszámíthatatlan szeszély folytán hirtelen őrvezetővé vedlik, - mint a ronda bábból a gyönyörű pillangó, csak itt fordítva - úgy alakul át egyik pillanatról a másikra taplónál is taplóbbá, hogy az emberi ésszel fel sem fogható. Úgy zúdítja minden mocskát, minden szennyét a védtelenekre, hogy az már fáj. „Adj valakinek egy kis hatalmat és megtudod milyen is valójában!”, milyen bölcs, milyen igaz mondás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése