Úgy "döntődött", hogy a beton leszállópályát leaszfaltozzák valami spec aszfaltal, hogy nézzen ki valahogy. Persze nem ezért, de elhatároztatott és szépen el is készült a kopaszok nagy-nagy bánatára. Az újoncokat mindig is a leszállópályán idomították. A betonpálya is tudta nyomni a meleget, de az aszfalt.... Na az egy kész kemence volt. Nem irigyeltem őket. Cakkosfülűeknek hívtuk őket, mert úgy felégett a fülük (hosszú haj után!), hogy teljesen kisebesedett és a varas rész nem tudott lebarnulni. Szóval elkészült a mű és megkaptam a parancsot, rá kell festenünk a leszállójeleket. Ne kérdezzétek mik voltak ezek, számok meg a képen is látható "zebrák" és a "felezővonal"? Első nekifutásra valami fényvisszaverő festék volt a cél. El is mentünk Miskolcra a jó öreg Csepel 344-el, és Stanci nénivel, aki nem volt néni, de mi már csak így hívtuk. Mondom Miskolcra, Veszprémből festéket venni, meg műanyag seprőhengert a ZIL alá. A henger az belefért a keretbe, de a festék már nem. Nem csak az ára, hanem a szállítási határidővel probléma volt. Mellesleg gyorsan haza is ugrottam Leninvárosba, megmutatni magam az én kedves kis barátnőmnek, meg a Sulinak. A tanárok dobtak egy egy hátast amikor megláttak. Nem igazán ismertek meg rövid séróval. Dudussal nem ez a fazon volt a védjegyünk. Szóval csak visszataláltunk Szabadjára. Sikerült beszerezni valami nitró-festéket (amit én nem találtam túl jó ötletnek) és mi szépen rákészültünk a piktorkodásra. Levegőpalack, kompresszor, szórópisztoly, fa sablonok meg persze a terv. Kíváncsiságból húztunk egy csíkot, hogy milyen lesz! Na kérem szépen az lett! Mármint csík, de az bizony egyáltalán nem fehér, hanem az biza barna mégpedig a hígabbik fajtából. A nitró kedvenc tulajdonsága, hogy gyorsan szárad (mellesleg oldja a kőolajszármazékokat is) ezért száradás után újra és újra fújtuk. A negyedik réteg volt az amit egy tök részeg műszaki ellenőr átvesz. Sovány kucu vágtába fel az ezred törzsfőnökhöz és mondom neki, hogy mi az ábra. Jó, úgy kellett volna írnom, jelenteni, de ez nem teljesen fedte volna az igazságot, mert nekem "felmentésem" volt katonából. Ezred sorakozókor inkább bevettek a díszmenetet fogadó nagykutyák közé, csak ne kelljen látniuk, hogy én harsány parancsszavak helyett egy "Na gyerünk!" és egy fejbiccentéssel intéztem a vigyázzmenetre való felkérést. Később, tartalékosként "felvettem" magam mellé egy "kikiáltót", mert zászlóalj törzsfőnökként sem ment el az eszem annyira, hogy csak úgy kiabáljak egy csomó felsorakozott ember előtt. Kedvence lehettem a töfnek, mert pont ellenkezője voltam a közvetlen főnökömnek az Ezred Műszaki Főnöknek. Ő roppant katonás, de legalább csiga lassú volt. Pedig a reptérkarbantartás nem a lassúságról szól. Egy idő után teljesen hanyagolták a főnökömet, egyből hozzám fordultak. 20 évesen, rigóőrmesterként mit mondjak, tetszett! Szóval kapom az ukázt, hogy ha a fene fenét eszik is ezt meg kell csinálni a kapott anyagból. Kapok rá 3 napot, hogy kitaláljam hogyan. Ez az "én csinálom" szöveg nálam nem jött be, de csak nem javíthatom ki a töf-t. A szakasznál az volt a módi, hogy "-juk", megoldjuk, megcsináljuk. Én csak részese voltam a feladatnak. Volt még egy elvem amihez tartottam és még mindig tartom magam, hogy a jól végzett munka a beosztottak érdeme, a hiba az én saram. Mondjuk ilyen hozzáállással nem volt gondom a srácokkal. Apám műhelyébe némi tapasztalatot szereztem pl. festésből és ezt hasznosítva gondoltam ki, hogy reggel kellene festeni amikor még nincs meleg. A 8 órai ébresztőmet előrehoztam 6-ra és a kis csapattal le a tetthelyre. Festés indul és a szín... VILÁGOS! Megszületik az elhatározás, hogy holnap korábban kezdünk. A korábban 4 órára sikeredett a festés pedig két réteg után tökéletes. Meg van a megoldás! Korán kelünk! A válasz a "Szolgálati Szabályzat nem engedélyezi a katonák ébresztő elötti foglalkoztatását csak különleges esetekben!" És ez nem az! Mondják fel a leckét a srácok.
- Pedig ezt akkor is meg kell csinálni!
- Valami, valamiért!
- Bökjétek ki.
- Csoprtos kimaradás a Balcsira. A csepellel.
Mondtam nekik mindent, ők makacskodtak. OK, elintézem. Fel a töf-höz, mondom a megoldás a hajnali festés, de a szolgálati szabályzat....
- Nem tudnék beszélni velül?
- Már megtörtént! Amikor festenek, aznap irány a Balcsi.
- Azt nem lehet! Milyen célból írjak csoprtos kimaradási engedélyt?!
És az a sokat emlegetett Múzsa egy cuppanósat nyomott a homlokomra:
- ÚSZÓKIKÉPZÉS!
- Rendben, délután elkészül, visszavonásig érvényes!
Majd szétrepedt a szám a vigyortól, de a körletbe már lógó orral mentem be. Persze mielőtt megszólaltam volna kitört az a jóérzésű elégedettség.
- ELINTÉZVE!
Egy hónapig hajnal 2-kor keltünk, 8-ig meló, 10-ig a napi feladatok, aztán irány a Balaton, Nagyvázsony, Veszprém és ahová csak akartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése