T-gödör

Ajtó kicsapódik és szokásának megfelelően beviharzik a főnököm. Kinyitja a lemezszekrényt és vadul matat benne. Én talán a Kiképzési Terv vázlatán ügyködtem nem túl lelkesen. Teljesen felesleges elfoglaltságnak tartottam, az írnok srác kapásból megírta volna e-nélkül is, a színes-szagos Tervet. A halálom volt kiszínezni a Kik Tervet! Szerencsémre az írnok egyszerűen örömét lelte benne. Nagyon hálás is voltam érte, minden elkészült tervet megköszöntem és természetesen megdicsértem. Óriási előnye van, ha az írnok talpraesett. A milyenk az volt! Pedánsan megőrizte a terveket és nagyon ügyelt rájuk. Két hét után úgy szedte le ahogy felrakta! Senki nem rondított bele! Hogy hogyan érte el? Hát úgy, hogy ő volt az írnok aki gondoskodott, hogy a kimaradási és a szabispapírok idejében ki legyenek töltve. Aki belebarmolt a munkájába annak nem volt időben kész a papírja. Ilyen egyszerű ez. Az így megőrzött kifogástalan kik terveket a peridikusan ismétlődő kiképzés miatt többször is fel lehetett használni, csak a dátumot kellett kijavítani. Tőle tanultam, hogy a szín és a hipó a lényeg. A dátumot nem szabad CSAK filctollal írni és még véletlenül sem FEKETÉVEL, mert azt nem tünteti el a hipó! Tartalékosként az eszméletlen sok térkészeti munkánál igen nagy hasznát vettük ennek a tudásnak. Elmeséltem, hogy ezt még Latyitól, az írnokomtól tanultam. Vagy negyed óra után szól a főnököm: - Őrmester elvtárs! Feléje fordultam és felhúztam a szemöldököm, jelezve, hogy kész vagyok az információ befogadására. Magyarul figyelek! (Már réges-rég  letett arról, hogy az ő alaki elképzeléseinek megfelelően, feszes vigyázzba várjam a parancsait! Még az elején rám szólt és én egy darabig rettenetes unott arcal, de teljesítettem az óhaját. Aztán eljött az idő amikor elegem lett ebből! Szóltam az írnoknak, hogy menjen igyon egy kávét és tegye rendbe a cuccait a körletbe, majd érte megyek, ha az irodába akarom látni! Az árva se köpni, se nyelni nem tudott. Kért engedélyt távozni! A főnököm még mindig a levegő után kapkodott. Kinéztem és nem láttam az iroda előtt senkit. Ajtó bezár. Mondom az őrnagynak, hogy nem a csicskája vagyok, hanem a helyettese. Ha akarom két héten belül elintézem, hogy hadra vágják, mert a szakasz nem fogja tudni biztosítani egy merevszárnyú gép fogadását! Nekem semmi kifogásom az ellen, hogy játssza a katonát, de nekem az a dolgom, hogy az év minden napján napi 24 órában biztosítsam a reptér fogadókészségét! -De ÉN vagyok a MŰSZAKI FŐNÖK! - Én meg a helyettese! És mielőtt elkezdene fenyegetőzni, közlöm, hogy nincs tanú! A katonai ügyészség nem fog tudni dönteni, ott nem számítanak a csillagok! Legfeljebb megdorgálnak mindkettőnket és elzavarnak onnan. Ezt a pókerbe blöfnek hívják! Bejött! Nyögvenyelősen, de tudomásul vette, hogy én itt dolgozok, ő pedig katonásat játszik. Azt hiszem ekkor használtam először és utoljára ezt a "dolgom". "biztosítsam" szavakat. Ezek a szavak nálam a "dolgunk" és "biztosítsuk"! Nem én csináltam és nem is vettem a bátorságot, hogy más munkáját magaménak tüntessem fel.) - Alezredes elvtárstól azt a parancsot kaptam, hogy ássak ki egy 1X2X2 méteres gödröt a parancsnoki épület elé, a parkba! Nézze meg mennyi a normaideje ennek a munkának! Lépek a szekrényhez, de a kezembe nyomja a normakönyvet (nem emlékszem a nevére, de valami hasonló volt) Szóval öreg Te már megnézted! Tehát pontosnak kell lennem! Többször is meglestem, de mindig 5 munkásóra jött ki. Lefordítom, egy embernek 5 óra alatt kell végezni. Mondom neki, ő helyeslően bólogat! - Állítson rá 10 embert és kész egy fél óra alatt. Akkor még  olajozottan működtek a kerekek és tényleg jól számolt. - Őrnagy elvtárs szerint, 100 emberrel 3 perc alatt végzünk? - Igen! A számok nem hazudnak. - Hova tegyek 100 embert? Annyi nem fér hozzá! -Mikorra kell ez a gödör? - Holnap reggelre! -Rendben, kész lesz! Oda szólok az írnoknak: -Latyi, szólj Siminek, hogy ebéd után szeretnék beszélni vele! És folytattam a munkám. Az előző mondat beteljesítette azt a rémálmot, amit a főnököm nem akart megélni. Tegezve, becenevükön szólítom a beosztottakat és KÉREM!!!!  Túlélte! Ebéd után leballagtunk a tetthelyre és megbeszéltük miről lenne szó. Simi szakaszvezető a tökéletes társam volt. Ha nem én kerülök oda biztos, hogy az én munkámat végezné. Annyira egy srófon jártunk, hogy tényleg félszavakból értettük egymást! Egy vezető ne válasszon hülye helyettest, csak okosabbat! Simi olyan volt, de nem egy parancsnoki alkat. Vannak ilyenek, ezeket meg kell becsülni! Megbeszéltük, hogy a csoportokból lecsippent egy-egy embert és jönnek ásni négyen. -Ez nem szakmunka kopaszokkal csináljátok meg, maradj itt velük és szólj, ha kész. Ennyi és ilyen hangnembe voltam parancsnok. Egy x idő után jön, kész, ha akarom megnézhetem. Akartam. Még nem alakult ki a feltétel nélküli bizalom, de az odavezető út már nagyon rövid volt. Amíg ballagtunk le a negyedikről egy kisördög kezdett vihorászni a fejembe. Akármilyen  idétlenül is röhögött megértettem! Benyúltam a zubbonyom zsebébe és feltettem a napszemüvegemet. Simi csak lesett, mert csak a leszállópályán szoktam hordani, de nem szólt. Rágyújtottam és ballagtunk tovább! A gödör mellett utászlapátokkal, csákányokkal felsorakozva a négy kopasz megizzadva a munkától és a kora tavaszi melegtől. A nézésük alapján bele kellett volna ugranom a gödörbe, hogy élve át tudjanak adni a szerető anyaföldnek! Megálltam a gödör szélén és óvatosan kivettem a számból a cigit. Forgattam az ujjaimmal egy darabig aztán egy lezser mozdulattal belepöcköltem a csikket a gödörbe. -Tudtam! Szakadt ki egy kopaszból. -Mit tudott katona? -Jelentem, hogy most temethetjük be a csikket. A haverjaim mesélték, hogy így szívatják a kopaszokat. -Csak nem ITT! Köszönöm, jó munkát végeztetek. Simi, ma már ne küld ki őket dolgozni. Másnap szóltak, hogy végeztek a T-irodások az írat megsemmisítéssel, be lehet temetni a gödröt. Ebédhez menve egy kis kitérővel megnéztem a gödröt. Hát, kérem az én Simi barátom kitett magáért. Gyeptéglával lefedve a csupasz föld, szinte csak a letaposott fű jelezte, hogy itt dolgoztak. Volt annyira figyelmes, hogy ásás előtt felszedette a gyepet, hogy a végén azzal tüntessék el a nyomokat. Később tudtam meg, hogy még az ásásba is beszállt. Ilyen volt ez a Simi szakaszvezető! Napokkal később az étkezdébe odajött az asztalunkhoz a T-irodás (vagy az elhárító tiszt?) és mondja, mi fenének ástunk akkora gödröt annak a pár mappának amit ott elégettek, elég lett volna egy vödörnyi is. Ránéztem az őrnagyomra és a 150 centijéből nem maradt semmi.