A "tartalékos akadémia" elvégzése után néhány nappal kapom a behívót, hogy menjek már be a Kieg-re, mert dolguk lenne velem. Az ilyen szívélyes kérésnek nem mond ellent az ember, még ha csak néhány nappal van túl egy 3 hónapos vendéglátáson. Hát mondja nekem a nagyon kedves őrnagy, hogy piszkosul gratulál a suliba elért eredményemért és örüljek én is, mert Főcsoportfőnök javaslatára Cinege szaki előléptetett hadnaggyá és ha lúd, legyen kövér, kineveznek a 305. Területvédelmi Ezred Műszaki Zászlóaljának a törzsfőnökének (bizony-bizony nencsak az indiánoknál vannak törzsfőnökök). Még 6 hónap hogy 25 legyek! Ez mintha egy kicsit korai lenne! Megnyugtatott, hogy majd beletanulok. Búcsú előtt megsúgta, hogy augusztus tájékán számoljak egy több napos behívásra. Úgy rendezzem a munkahelyi és leginkább a családi dolgaimat. Ekkor már két fiú boldog apukája voltam. Persze ezt már tudták, valószínű ezért volt ez a kedves figyelmeztetés. Alig egy hét újabb behívó. Gondolhatjátok dobtam egy hátast. Tüzetesen elolvasva már nem volt vészes, mert csak a "szeretetcsomagot" felvenni hívtak. Menetem! Jó sok szabadsággal az asszonnyal és a gyerkőcökkel elütöttük a nyarat. Pótoltuk az elmaradást. Vállalati üdülő, és tettestársai. Rendesen, tisztességesen 1 hónappal a bevonulás előtt jött az ígért behívó, aztán az adott pillanatban felöltöz, vonatra fel, irány Edelény. Népes csapat gyűlt össze, tisztek és tiszthelyettesek. Komoly klikkek alakultak ki, de én nem találtam a helyem. Nekem senki nem volt ismerős csak az előbb említett őrnagy. Üdvözöltük egymást és ő ment a dolgára. Ő volt személyzetis. Arra nem emlékszem, hogy mi a pontos neve ennek a beosztásnak, de a személyzetis fedi a munkakörét. Kb. 150-200-an lehettünk és mindenkit névről, arcról azonosítani tudott. Elnézést kért, ha valakinek keresztnevét nem jól tudta! Egy két lábon járó "facebook". Egy asztalkánál kellett jelentkezni egy pár sorkatona írnoknál. Ment a röhögcsélés, sztorizgatás csak én voltam kuka. Mikor sorra kerültem odalibbent egy pocakos ales és rettenetes arroganciával kérdőre von, hogy miért ér a hajam a hátam közepéig (ja kérem, fiatalon még a haj is másként nő!). Mondom neki, hogy azért mert megnőtt és én így szeretem. A decibelen srófolt még, hogy az egész csapat észrevegye, ha már a termete erre alkalmatlan volt. Ismeretlen emberekkel nem szoktam szájalni, úgy hogy megkérdeztem miért is érdekli. Az arcszíne párttagkönyvszinűre változott és ordítva hívta az őrnagyot. Az töredelmesen bevallotta, hogy nekem itt a helyem és nem csak erre tévedtem, nekem meg megsúgta hogy ez a fazon az Ezredtörzsfőnök, a Minisztériumból .
-A behívón ott van hogy rövid hajjal vonuljon be!
-Az enyémen nem! Az biztos!
-De!
-Fogadjunk egy láda sörbe! Mondom az ales-nek. Most már arcoskodtam, mert ismertem.
Ordított az őrnagynak, hozza ide a behívómat bizonyítéknak. Gondolhatjátok, ekkor már mindenki minket figyelt, megszünt az adminisztráció. Az őrnagy halkan, megszeppenve mondja, hogy a tiszteknek nem írták rá!
-Na, ales elvtárs bukott egy láda sört! Fütty, ováció!
-De, ha nagyon akarja minden gond nélkül levágatom a hajam, mert az enyém megnő! Jeleztem a meglehetősen magas homlokára.
Akkora közönség előtt még nem dolgozott a figaró. Mindenki miket nézet. Minden levágott tincs után férfias moraj. Délután a szinház(mozi)teremben fejtágítás bemutatkozás. A gyomorbajos parancsnok sablonszövege után a kedvenc alesem kezdett jópofizni. Hogy ő milyen nagyszerű parancsnok és mennyire nagyrabecsüli a közvetlen munkatársait. Ezért a színpadra hívja a zászlóaljak törzsfőnökeit (a pk-k már ott voltak) Olvassák a neveket és a kollégák ballagnak ki szép sorba. Nem lehetett túl sokáig halogatni, rám került a sor. Még mindig egyedül ücsörögtem, de nagy-nagy szimpátiával kisérve. Ne tudjátok meg mi történt amikor felálltam... Felfordult a kultúrház, röhögés, nyerítés, lábdobogás. Szóval minden, amit egy igazi sztár kaphat a rajogóitól. Nem kapkodtam el a felmenetelt. Sütkéreztem a népszerűségbe. Soha nem kellett bemutatkoznom a báziscsapat előtt, egy életre megjegyezték ki a Műszaki Zászlóalj törzsfőnöke. Valami olyasmit súgott a fülembe az ales, hogy mondhattam volna, hogy mi a beosztásom, akkor nem cirkuszol. Ugyanolyan nyájas vigyor közepette visszasúgtam, hogy nem kérdezte. Néhány nap múlva jön egy valaki, hogy az esti civil-katonai találkozóra személyesen meghívott az ales. Mondom oda csak parancsnokok hivatalosak. A válasz Igen! Jól tudom. ...és Ön hadnagy elvtárs! Jót boroztunk a tanácselnök "dácsáján". Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg. A mi zászlóaljunk volt az egyetlen ahol nem volt hivatásos. Nálunk mindenki hobbi katona volt. Ment is a munka rendesen! Iglói Gyula pk. civilben a Hejőcsabai Cement és Mészmű vagy vezérigazgatója, vagy a főmérnöke (erre már nem emlékszem) tökéletes szervező volt, kiválóan összefogta a csapatot. Rengeteget tanultam tőle! Mindenben egyetértettünk, jó volt vele dolgozni! Az volt a legfőbb elv, hogy "Mindenki úgy menjen haza, ahogy jött! Épségbe, egészségbe". És ebből nem engedtünk! Nagyszerű érzés volt egy apámkorabeli ember teljes bizalmát élvezni! A két hetes összeröfenést már főhadnagyként zártam. Így esett, hogy egy évben kétszer léptem elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése