Még nem volt nagyon meleg, kellemes volt a nyári délelőtt. Ültünk
a Csepelen, mentünk robbantani. Nem először csináltuk, volt már részünk benne.
Először elméletben ismerkedtünk a robbantás kellékeivel. A gyújtózsinórokkal, gyutacsokkal, robbanóanyagokkal és a különböző robbantási technikákkal. Aztán már gyakorlatban is kipróbáltuk. Szép sorban, hogy szokjuk. Először csak időzített gyújtózsinórt gyújtogattunk, gyufával, szúrólánggal. Később már szereltünk rá gyutacsot, ez már tényleg robbant. Az újabb tanulnivaló a robbanó-gyújtózsinórral színesedett. Végül az elektromos gyutacsokat is kipróbáltuk. Mondhatom, élveztük a dolgot. Meg amúgy is jó volt kiszabadulni időnként a tanteremből. Az első attrakciónk egy 7,5 dekás TNT felrobbantása volt. Kimentünk, hátra a kertbe, ott gyakoroltunk. A szokásos oktatási négyszögben hallgattuk a század pk-t. Ő tartotta a robbantás gyakorlati részét. Úgy láttam szereti, élvezi, de értett is hozzá. Nyugodtan, néha kedélyesre vette a figurát. Ez jó volt, ránk is ránk ragadt a magabiztossága. Elmagyarázta, aztán bemutatta mit kell tennünk. Egy 60 centis zsinórra egy gyutacs, azt bele egy kis TNT hasábba. Ezt kellett mindenkinek felrobbantani a fejünktől olyan 3 méterre. Na, gondoltuk ez a pacák sem normális. Nem találtuk túl egészségesnek a távolságot és fedezéket sem említett. Enyhén háborogtunk, de megnyugtatásként bemutatta a dolgot. Az adott helyen összeszedte a kellékeket, a kijelölt helyen összeszerelte a cuccot, meggyújtotta, 5 lépés előre, egy kis gödörbe beletette, vissza megint 5 lépés, szembe állt a gödörrel, majd hasra vágta magát és megvárta a robbanást. Természetesen sisakban. Pukkant egyet és kész. Vagy kétszer „elpróbáltuk” aztán jött az éles. Én nem voltam nyugodt, de szerintem a többiek sem. Mi lesz, ha nem egy perc alatt ég le zsinór? Elég lesz az idő a „sétára”? Mert az ki volt adva, hogy nem kell rohangálni, csak nyugiba. Persze akinek van rutinja annak könnyű! Mivel megcsinálta, így nekünk sem „illett” nagyon cidrizni. Nyugodtan, határozottan osztogatta a parancsokat, végigkísérte az aktuális delikvenst. Jó volt látni a megkönnyebbült arcokat. Amikor sorra kerültem, már csak enyhe lámpalázzal kellett megküzdenek. Ment minden rendesen. Már égett a kezemben a gyújtózsinór, már siettem is volna vele, de eszembe jutott, hogy a pk sem szaladt vele. Na, akkor nekem sem sürgős! Séta el a gödörig, egy katonás hátraarc, egy újabb séta, újra hátraarc. A hasra vágódáshoz besegített a gravitáció, de ezt már tényleg nem lassított-felvétellel követtem el. A sisak peremét is egy kicsit erősebben vágtam a földhöz, hogy jobban védjen. Szám kitátva, fülem befogva és vártam. Menetrendszerűen jött a „puff” és a parancs, hogy húzzak vissza a többiekhez. Túlestünk a tűzkeresztségen, megkönnyebbültünk. Ezután, alig vártuk, hogy robbanthassuk egyet-egyet. Ritkán, de volt rá lehetőségünk. Amikor nem volt „kedve” kihúzatni a levert cölöpöket a Zagyván épített hidak bontásakor, akkor egyszerűen belerobbantottuk őket, de így jártak a Tiszán épített kikötők oszlopai is. Jókat szórakoztunk, élveztük, nem féltünk a robbantástól. Nagy szívfájdalmam volt, hogy nem engem vitt el magával egy igazi csemegére. Két hétig robbantgattak a Mátrában. Valami leendő sípályát tisztítottak meg fatuskóktól. Persze esélyen sem volt, nem voltunk olyan viszonyban, sőt!
Az előttünk lévő Csepelre nemrég pakoltunk fel 200 kg TNT-t, és 20 kg plasztikus robbanóanyagot és mindent, ami ezek felrobbantásához kellett. Mindkét góré jött velünk, ezt a szakasz pk is látni akarta. Feladat, egy harckocsi fedezék robbantással való előkészítése. Az alap dolgokat a Kiképzési Tervből ismertük, de a részleteket a „tetthelyen” ismertük meg. Valahol a Tisza partjára mentünk, úgy néztem árterület lehetett, nem túl messze a Szolnoktól. Lepakoltunk, kajáltunk. Nekünk, műszaki katonáknak járt tízórai is. Ez legtöbbször C-nápolyi volt, tehát nem kell nagy evészetre gondolni, de erre biztosítani kellett időt. Amúgy, alapjában véve időmilliomosok voltunk. 45 perces óráinkat 15 perces szünetek szakították meg. Elég sok ez a 15 perc, de arra kevés volt, hogy tisztesek szórakozzanak velünk. Természetesen ilyen feladatok alkalmával nem tartották be a szüneteket. Ilyenkor legtöbbször az akciók végén lazítottunk egyet. Oktatási-négyszögbe verődtünk, ismertette a század pk a feladatot, részletesen elmondta a tennivalókat. Mivel tanultunk, nem osztották szét a szakaszt a különböző feladatokhoz. Mindenki csinált mindent, hogy adott esetben meg tudjunk szervezni egy ilyen robbantást. És milyen érdekes! Most úgy készültünk robbantani, hogy nem rombolunk vele, hanem építünk. Így nem kellett fanyalogni a galamblelkűeknek sem. Első nekifutásra fúrtunk 6 darab lyukat, olyan 3 méter mélyre. Hogy spóroljunk a Honvédségnek ezért kézi földfúrókkal estünk neki a jó anyaföldnek. Mivel nem csesztettek miatta, valószínű elfogadhatóan haladtunk. Amúgy nem mindig volt előírás az idő. Sokszor fontosabb volt, hogy átlássuk az egész folyamatot, hogy később továbbadhassuk. Sikeresen elkövettük a lyukakat. Most egy kis öblöt kellett csinálni a lyukak aljára, hogy beleférjen a több mint 30 kg TNT. Összeszereltünk 6 cuccot, egy-egy TNT téglával. Kötél, de inkább madzag segítségével leengedtük őket. Időzített és robbanó gyújtózsinór kombinációval oldottuk meg a feladatot. Olyan 10-15 méterről robbantottunk. Semmi védelem. Nem is volt rá szükség, hiszen nem volt „folytás”, így csak gyenge puffanást lehetett hallani, meg némi füstöt és port lehetet látni. Jó előkészítő volt a nagy durranásra. A közel 1 kg-os TNT „téglák” ügyes kis üregeket robbantottak, most már volt hová pakolni az árut. Újra nekiálltunk szerelni gyújtózsinóros szerelést. Biztonság kedvéért elektromos gyújtásra felkészültünk, illetve ez volt az elsődleges, gyújtózsinóros volt a tartalék. Az elektromos szereléshez plasztikus robbanóagyagot használtunk. Jót „gyurmáztunk”! Reggel még nem gondoltunk, hogy hímtagot, sündisznót, hóembert fogunk mintázni nagy-nagy élvezettel. Nem szóltak ránk! Ez is része lehetett a kiképzésnek? Aztán ezeket is szépen leengedtük, majd kezdtük volna megtölteni a lyukakat. Már az első „tégla” keresztbe megszorult. Ez gáz! A század pk csak vigyorgott és ránk szólt, hogy törjük össze, úgy nem akad el. Anyádat! Persze csak magunkba! Tudtuk, tanultuk, hogy a TNT csak szúróláng hatására robban. Elvileg át is lehet lőni, sőt meg is lehet gyújtani anélkül, hogy robbanna. De azért mégis. A század pk gyorsan összetört egyet, erre nekiestünk mi is. Olyan, fél, negyed darabokra tördeltük őket. Felszabadult gyerkőcökként élveztük a rombolást. Hogy még tapasztaljunk meggyújtott egy darabkát, mi tágra nyílt szemmel lestük. Nem teljesen eszetlenül bedobáltuk az összetört darabokat, vigyázva a zsinórokra. Végül betemettük a lyukakat, majd enyhén bedöngöltük a földet. Ezzel elkészültünk! Olyan 50 méterre álltak a Csepelek, idáig vezettük el zsinórokat. Parancsra bevackoltunk a kocsik alá. A század pk rákapcsolta az elektromos vezetékeket a gyújtóra. Persze közben folyamatosan magyarázott, hogy mire kell majd figyelnünk, mit hogyan és miért csinál. Elég morc szokott lenni, de laktanyán kívül lazított. Nem engedte el magát, de közvetlenebb volt velünk. Így megengedtük magunknak, hogy gyengéden figyelmeztessük, hogy már piszkosul ráizgultunk a robbantásra, kezdhetné már! Ééééés… megtörtént! Robbantás! Elfordította a kart és egy pillanat múlva megemelkedett a föld ahol az előbb dolgoztunk. Rendkívüli esetekben emberek azt mondják, hogy szinte lassított-felvételként játszódnak le az események. Hát, velem ekkor ez történt. Olyan 5 méter magasságig szinte egy tömbként emelkedett a föld. Nem sietett, ráérősen mozgott. Aztán szép lassan darabokra szakadt, kezdett szétválni. A nagyobb darabok hamar megunták a magaslati levegőt és olyan 10 méterről már vissza is fordultak. A kisebbek folytatták útjukat, a fene tudja meddig. Halottam a robbanást, de nem tudtam figyelni rá. A látvány teljesen lefoglalt. Soha nem ragadta el ennyire a figyelmemet semmi. A kocsi alól nem tudtam követni a legkisebbeket. A Csepel platóján kopogó földdarabok józanítottak ki. Ekkor észleltem újra a külvilágot. Megvártuk, hogy abbamaradjon a kopogás, aztán kikászálódtunk a kocsi alól. Szaros kölykök módjára futottunk a gödörhöz. Nagyon kíváncsiak voltunk a „MŰ”-re. Egy szép, derék, formás gödör várt minket. Elégedettek voltunk magunkkal, de a parancsnokaink is. Nem dicsértek agyon, de egy „Jó munkát végeztek!” kifért a szájukon. Összecuccoltunk, felültünk a kocsira és irány a laktanya. Évek múlva Sátoraljaújhelynél árvíz miatt gátat kellett robbantani. Mondja a TV, hogy 100 kg robbanóanyaggal próbálkoztak. Első gondolatom volt, hogy ezt elvétettétek fiúk, ez kevés, a duplája kell! És mondja a bemondó, hogy ennyivel nem sikerült, csak a duplájával! Olyan elégedett voltam magammal…..
Először elméletben ismerkedtünk a robbantás kellékeivel. A gyújtózsinórokkal, gyutacsokkal, robbanóanyagokkal és a különböző robbantási technikákkal. Aztán már gyakorlatban is kipróbáltuk. Szép sorban, hogy szokjuk. Először csak időzített gyújtózsinórt gyújtogattunk, gyufával, szúrólánggal. Később már szereltünk rá gyutacsot, ez már tényleg robbant. Az újabb tanulnivaló a robbanó-gyújtózsinórral színesedett. Végül az elektromos gyutacsokat is kipróbáltuk. Mondhatom, élveztük a dolgot. Meg amúgy is jó volt kiszabadulni időnként a tanteremből. Az első attrakciónk egy 7,5 dekás TNT felrobbantása volt. Kimentünk, hátra a kertbe, ott gyakoroltunk. A szokásos oktatási négyszögben hallgattuk a század pk-t. Ő tartotta a robbantás gyakorlati részét. Úgy láttam szereti, élvezi, de értett is hozzá. Nyugodtan, néha kedélyesre vette a figurát. Ez jó volt, ránk is ránk ragadt a magabiztossága. Elmagyarázta, aztán bemutatta mit kell tennünk. Egy 60 centis zsinórra egy gyutacs, azt bele egy kis TNT hasábba. Ezt kellett mindenkinek felrobbantani a fejünktől olyan 3 méterre. Na, gondoltuk ez a pacák sem normális. Nem találtuk túl egészségesnek a távolságot és fedezéket sem említett. Enyhén háborogtunk, de megnyugtatásként bemutatta a dolgot. Az adott helyen összeszedte a kellékeket, a kijelölt helyen összeszerelte a cuccot, meggyújtotta, 5 lépés előre, egy kis gödörbe beletette, vissza megint 5 lépés, szembe állt a gödörrel, majd hasra vágta magát és megvárta a robbanást. Természetesen sisakban. Pukkant egyet és kész. Vagy kétszer „elpróbáltuk” aztán jött az éles. Én nem voltam nyugodt, de szerintem a többiek sem. Mi lesz, ha nem egy perc alatt ég le zsinór? Elég lesz az idő a „sétára”? Mert az ki volt adva, hogy nem kell rohangálni, csak nyugiba. Persze akinek van rutinja annak könnyű! Mivel megcsinálta, így nekünk sem „illett” nagyon cidrizni. Nyugodtan, határozottan osztogatta a parancsokat, végigkísérte az aktuális delikvenst. Jó volt látni a megkönnyebbült arcokat. Amikor sorra kerültem, már csak enyhe lámpalázzal kellett megküzdenek. Ment minden rendesen. Már égett a kezemben a gyújtózsinór, már siettem is volna vele, de eszembe jutott, hogy a pk sem szaladt vele. Na, akkor nekem sem sürgős! Séta el a gödörig, egy katonás hátraarc, egy újabb séta, újra hátraarc. A hasra vágódáshoz besegített a gravitáció, de ezt már tényleg nem lassított-felvétellel követtem el. A sisak peremét is egy kicsit erősebben vágtam a földhöz, hogy jobban védjen. Szám kitátva, fülem befogva és vártam. Menetrendszerűen jött a „puff” és a parancs, hogy húzzak vissza a többiekhez. Túlestünk a tűzkeresztségen, megkönnyebbültünk. Ezután, alig vártuk, hogy robbanthassuk egyet-egyet. Ritkán, de volt rá lehetőségünk. Amikor nem volt „kedve” kihúzatni a levert cölöpöket a Zagyván épített hidak bontásakor, akkor egyszerűen belerobbantottuk őket, de így jártak a Tiszán épített kikötők oszlopai is. Jókat szórakoztunk, élveztük, nem féltünk a robbantástól. Nagy szívfájdalmam volt, hogy nem engem vitt el magával egy igazi csemegére. Két hétig robbantgattak a Mátrában. Valami leendő sípályát tisztítottak meg fatuskóktól. Persze esélyen sem volt, nem voltunk olyan viszonyban, sőt!
Az előttünk lévő Csepelre nemrég pakoltunk fel 200 kg TNT-t, és 20 kg plasztikus robbanóanyagot és mindent, ami ezek felrobbantásához kellett. Mindkét góré jött velünk, ezt a szakasz pk is látni akarta. Feladat, egy harckocsi fedezék robbantással való előkészítése. Az alap dolgokat a Kiképzési Tervből ismertük, de a részleteket a „tetthelyen” ismertük meg. Valahol a Tisza partjára mentünk, úgy néztem árterület lehetett, nem túl messze a Szolnoktól. Lepakoltunk, kajáltunk. Nekünk, műszaki katonáknak járt tízórai is. Ez legtöbbször C-nápolyi volt, tehát nem kell nagy evészetre gondolni, de erre biztosítani kellett időt. Amúgy, alapjában véve időmilliomosok voltunk. 45 perces óráinkat 15 perces szünetek szakították meg. Elég sok ez a 15 perc, de arra kevés volt, hogy tisztesek szórakozzanak velünk. Természetesen ilyen feladatok alkalmával nem tartották be a szüneteket. Ilyenkor legtöbbször az akciók végén lazítottunk egyet. Oktatási-négyszögbe verődtünk, ismertette a század pk a feladatot, részletesen elmondta a tennivalókat. Mivel tanultunk, nem osztották szét a szakaszt a különböző feladatokhoz. Mindenki csinált mindent, hogy adott esetben meg tudjunk szervezni egy ilyen robbantást. És milyen érdekes! Most úgy készültünk robbantani, hogy nem rombolunk vele, hanem építünk. Így nem kellett fanyalogni a galamblelkűeknek sem. Első nekifutásra fúrtunk 6 darab lyukat, olyan 3 méter mélyre. Hogy spóroljunk a Honvédségnek ezért kézi földfúrókkal estünk neki a jó anyaföldnek. Mivel nem csesztettek miatta, valószínű elfogadhatóan haladtunk. Amúgy nem mindig volt előírás az idő. Sokszor fontosabb volt, hogy átlássuk az egész folyamatot, hogy később továbbadhassuk. Sikeresen elkövettük a lyukakat. Most egy kis öblöt kellett csinálni a lyukak aljára, hogy beleférjen a több mint 30 kg TNT. Összeszereltünk 6 cuccot, egy-egy TNT téglával. Kötél, de inkább madzag segítségével leengedtük őket. Időzített és robbanó gyújtózsinór kombinációval oldottuk meg a feladatot. Olyan 10-15 méterről robbantottunk. Semmi védelem. Nem is volt rá szükség, hiszen nem volt „folytás”, így csak gyenge puffanást lehetett hallani, meg némi füstöt és port lehetet látni. Jó előkészítő volt a nagy durranásra. A közel 1 kg-os TNT „téglák” ügyes kis üregeket robbantottak, most már volt hová pakolni az árut. Újra nekiálltunk szerelni gyújtózsinóros szerelést. Biztonság kedvéért elektromos gyújtásra felkészültünk, illetve ez volt az elsődleges, gyújtózsinóros volt a tartalék. Az elektromos szereléshez plasztikus robbanóagyagot használtunk. Jót „gyurmáztunk”! Reggel még nem gondoltunk, hogy hímtagot, sündisznót, hóembert fogunk mintázni nagy-nagy élvezettel. Nem szóltak ránk! Ez is része lehetett a kiképzésnek? Aztán ezeket is szépen leengedtük, majd kezdtük volna megtölteni a lyukakat. Már az első „tégla” keresztbe megszorult. Ez gáz! A század pk csak vigyorgott és ránk szólt, hogy törjük össze, úgy nem akad el. Anyádat! Persze csak magunkba! Tudtuk, tanultuk, hogy a TNT csak szúróláng hatására robban. Elvileg át is lehet lőni, sőt meg is lehet gyújtani anélkül, hogy robbanna. De azért mégis. A század pk gyorsan összetört egyet, erre nekiestünk mi is. Olyan, fél, negyed darabokra tördeltük őket. Felszabadult gyerkőcökként élveztük a rombolást. Hogy még tapasztaljunk meggyújtott egy darabkát, mi tágra nyílt szemmel lestük. Nem teljesen eszetlenül bedobáltuk az összetört darabokat, vigyázva a zsinórokra. Végül betemettük a lyukakat, majd enyhén bedöngöltük a földet. Ezzel elkészültünk! Olyan 50 méterre álltak a Csepelek, idáig vezettük el zsinórokat. Parancsra bevackoltunk a kocsik alá. A század pk rákapcsolta az elektromos vezetékeket a gyújtóra. Persze közben folyamatosan magyarázott, hogy mire kell majd figyelnünk, mit hogyan és miért csinál. Elég morc szokott lenni, de laktanyán kívül lazított. Nem engedte el magát, de közvetlenebb volt velünk. Így megengedtük magunknak, hogy gyengéden figyelmeztessük, hogy már piszkosul ráizgultunk a robbantásra, kezdhetné már! Ééééés… megtörtént! Robbantás! Elfordította a kart és egy pillanat múlva megemelkedett a föld ahol az előbb dolgoztunk. Rendkívüli esetekben emberek azt mondják, hogy szinte lassított-felvételként játszódnak le az események. Hát, velem ekkor ez történt. Olyan 5 méter magasságig szinte egy tömbként emelkedett a föld. Nem sietett, ráérősen mozgott. Aztán szép lassan darabokra szakadt, kezdett szétválni. A nagyobb darabok hamar megunták a magaslati levegőt és olyan 10 méterről már vissza is fordultak. A kisebbek folytatták útjukat, a fene tudja meddig. Halottam a robbanást, de nem tudtam figyelni rá. A látvány teljesen lefoglalt. Soha nem ragadta el ennyire a figyelmemet semmi. A kocsi alól nem tudtam követni a legkisebbeket. A Csepel platóján kopogó földdarabok józanítottak ki. Ekkor észleltem újra a külvilágot. Megvártuk, hogy abbamaradjon a kopogás, aztán kikászálódtunk a kocsi alól. Szaros kölykök módjára futottunk a gödörhöz. Nagyon kíváncsiak voltunk a „MŰ”-re. Egy szép, derék, formás gödör várt minket. Elégedettek voltunk magunkkal, de a parancsnokaink is. Nem dicsértek agyon, de egy „Jó munkát végeztek!” kifért a szájukon. Összecuccoltunk, felültünk a kocsira és irány a laktanya. Évek múlva Sátoraljaújhelynél árvíz miatt gátat kellett robbantani. Mondja a TV, hogy 100 kg robbanóanyaggal próbálkoztak. Első gondolatom volt, hogy ezt elvétettétek fiúk, ez kevés, a duplája kell! És mondja a bemondó, hogy ennyivel nem sikerült, csak a duplájával! Olyan elégedett voltam magammal…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése